Dot Hutchison – Május rózsái

 

FÜLSZÖVEG

Ahogy ​leköszön a tél, egy nő holtan végzi minden évben.

Négy hónap telt el a Kert felrobbanása óta, ahol a Pillangók néven ismert fiatal nőket tartották fogságban. A három FBI-ügynök, Brandon Eddison, Victor Hanoverian és Mercedes Ramirez még mindig a történtek hatása alatt áll, és a túlélőknek próbál segíteni abban, hogy hozzászokjanak a kinti világhoz. A tavasz közeledtével a gyógyuló Pillangókra hosszabb és melegebb napok várnak. Az ügynökök számára azonban a küszöbönálló olvadás egy rémisztő dologgal is fenyeget: azzal a vérfagyasztó bizonyossággal, hogy az országban valahol egy újabb fiatal nő holtteste bukkan majd elő egy templomban, elmetszett torokkal, virágokkal feldíszítve.

Priya Sravasti nővére évekkel ezelőtt lett a gyilkos áldozata. Az édesanyjával arra készülnek, hogy elköltöznek Amerikából, és új életet kezdenek. De amikor Priya a sorozatgyilkos látóterébe kerül, a felállás megváltozik. Kizárólag az ő segítségével találhatják meg a gyilkost – de vajon a lány tényleg annyira vágyik az ügy lezárására, hogy az életét is képes kockára tenni miatta?

 

RÖVID ÉRTÉKELÉS

https://moly.hu/konyvek/dot-hutchison-majus-rozsai/en-es-a-konyv/regina_elek

 

 

Mit rózsának hívunk..

 

Halált virágzik most az ártatlanság. Ahogy beköszönt a tavasz a virágok kinyílnak és egy lány életét veszti. Van, akinek a templom a menedék, míg másnak a végzet. Ha leszakítasz egy virágot, az idő múlásával elhervad és már nem fog kelleni senkinek, ezért meg kell akadályozni, hogy ez bekövetkezhessen.

 

Próbálom keresni a magyarázatot, hogy egy történet, hogy tud így ennyire félrecsúszni. A nyomozás csapnivaló, a tett logikátlan és a történések rendkívül ingerszegények. Elszomorító, hogy a lehetőséget sem adja meg az írónő, hogy a rejtély megfejtésén elmélkedjünk, hisz olyan egyértelmű, mint az, hogy ezt a könyvet soha nem fogom újra kinyitni.

 

A FOLYTATÁSBAN SPOLIERES TARTALMAK VANNAK, ÍGY KÉRLEK, CSAK AKKOR OLVASD EL, HA MÁR ISMERED A TÖRTÉNETET

 

Egy újabb kertész a láthatáron, aki pillangók helyett, örökké nyíló virágokat gyűjt. Az ártatlanság fontos erény. Akinek leszakítják virágát a rossz útra tévedt és bűnös életet él. Az elkövető ezért, hogy megőrizze ártatlanságukat, minden évben megöl egy lányt, és a templomban helyezi el őket virágokkal díszítve.

Ez így izgalmas is lenne, de már hiba van a gépezetben. A lányok közül volt, aki ártatlan, de volt, aki már nem, ezért velük kevésbé bánt szépen a tettes. Akkor végülis milyen lányokat is választott?

Van három FBI ügynök, aki mindent csinál, csak nem dolgozik. Életemben nem olvastam még olyan könyvet, ahol a nyomozók ennyire puszipajtások lennének az áldozatokkal. Ott van Eddison, akiről az előző részben annyi maradt meg, hogy Ő volt a „rossz zsaru”, most meg egy aggódó család figura. A többi nyomozó ott van lapkitöltőnek, mert kábé semmi szerepet nem kaptak.

A történet főhőse Priya, akinek nővére is a sorozatgyilkos áldozata lett. Olvashatjuk számtalanszor, ahogy Priya oreót eszik, az anyjával társalog, majd Eddisonnal is társalog, fényképezik, sakkozik a veteránokkal, naplót olvas, levelet ír, tévét néz, alszik ésatöbbi ésatöbbi. Rendkívül érdekfeszítő volt olvasni mindezt.

Ne felejtsük el azonban az előző rész szereplőit sem, akiknek végképp semmi köze a sztorihoz. Irana (akiről sokáig fogalmam nem volt kicsoda, mert erről nem tesz szót a kedves írónő és elvárja, hogy emlékezzek vissza az előző részhez, ahol szinte végig Mayának volt szólítva) és Bliss, aki úgy tűnik megunta a gyurmázást.

Az tetszett, hogy az új résznél továbbra is felmerült az előző eset, de az, hogy ők hogy káromkodnak a nyomozókkal, és hogy törnek bögrét az végképp nem érdekelt.

Én azt értem, hogy ez főként pszichológiai thriller és nem krimi, de könyörgöm, itt NEM VOLT NYOMOZÁS. Itt a nyomozók nem csináltak SEMMIT.

Lapozgattam előre, hogy mikor jön már egy dőlt betűs rész, mert csak azok voltak az érdekesek. Még akkor is, ha az is eléggé logikátlan volt, de amikor már tizedjére olvasom a veteránok nevét, és tizedjére sem tudom ki kicsoda, akkor már kezdtem ott tartani, hogy becsukom a könyvet ÖRÖKRE.

Azért volt ilyen sokáig megoldatlan az ügy, mert az FBI inkább bögréket vásárol, meg itt-ott találkozik egy folyamatban lévő ügy szemtanúival. Tizenvalahány áldozat után kellett rájönniük, hogy az első áldozat bátyja a haláleset után furcsa mód eltűnt? Komolyan? Priya erre hamarabb rájött, mint ők?

Ha már Priyánál tartunk. Rájött ki a sorozatgyilkos az első áldozat fényképe alapján, hiszen az ott lévő személyt már látta valahol. Dobpergés…. a tettes az az egyetlen ember, akivel beszélgetett, de nem volt nyugdíjas sem perverz sem rendőr. És Priya mit csinál? Elmegy egy templomba egy rendőrrel és tőrbe csalja az illetőt. Az elkövető meg rá harap a horogra. Az anyja mit szól ehhez? Ó kislányom, menjél nyugodtan mégis mi baj történhet. What?

Nem az anya megy, mert az önbíráskodás vagy vérbosszú lenne és biztos elveszítené az állását, de ha Priya öli meg akkor az jogos védelem. Persze ez igaz, de ettől függetlenül milyen anya hagyná ezt jóvá? Egyébként annyira érdekfeszítő volt a történet, hogy sokáig nem tudtam az anyuka, Deshani tűzoltó vagy HR-es. 

A könyv vége haladtával végre eljött a pillanat. Az áldozat szembe találkozik a gyilkossal. Mi fog történni? Elmondja Joshua, hogy miért tette, amit tett? Miért Priya a következő? Miért küldözgette neki az eddigi áldozatok virágait? NEM. NEM TUDUNK MEG SEMMIT. Az írónő jónak látta, hogy kihagyja ezt a jelenetet. Valószínűleg azért, mert maga Joshua sem tudta miért tette azt amit, mert annak sem volt semmi értelme.

Összegezve a Május rózsai egy gyengécske alkotás. A címnek sincs értelme, hiszen nem mindig májusban gyilkolt (azt hiszem) és nem is rózsákat tett az áldozatok köré. Mindenkinek más virága volt. Ha pedig Priyára utal a cím, akkor helyesebben Május rózsája lenne, de ennyit is a nyelvtan leckéből.

Furcsa az is, hogy minden egyes lány egy virágot (persze különbözőt) tűz a hajába vagy koszorújára, tesz a kosárba vagy ültet és mindegyikük gyakran jár templomba. Valaki mondja már meg, hogy ki az, aki az éjszaka közepén ki megy a templomba táncolni, tudva, hogy egy gyilkos szabadon van, és ott helyezi el áldozatait?

A párbeszédek unalmasak és értelmetlenek voltak. A nyomozók mind pancserek, a tettes is egy mamlasz, Priya és Irana unalmas, Bliss idegesítő, a veteránok meg túl sokan vannak, ahhoz hogy megjegyezzem ki kicsoda.

Az egész történetből dől a sületlenség, semmi logika nincs benne. Sajnos egyet kell értenem a sok negatív kritikával.

Utóirat: Bambi ŐZ volt.

  

ÉRTÉKELÉS

🌹 🌹

SZEREPLŐK

Deshani                                  Joshua                                    Priya

            

     Brandon Eddison              Victor Hanoverian               Mercedes Ramirez

Inara (Maya)                                                 Bliss  

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTAD !

Dot Hutchison – Pillangók kertje

 

 

FÜLSZÖVEG

 

A ​szépség még soha nem volt ilyen rettentő.

Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.

A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.

Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.

Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…

 

RÖVID ÉRTÉKELÉS
https://moly.hu/konyvek/dot-hutchison-pillangok-kertje/en-es-a-konyv/regina_elek

 

Pillangóhatás

Valahol egy pillangó megrebegteti a szárnyait, addig máshol fiatal lányokat rabolnak el, hogy a kert ékességeiként gyönyörködhessenek bennük. Egy éden, ami maga a pokol. A pillangólányok szépsége múlandó, így maga az életük is. Bár felderítették az ügyet, a történetét nem ismerik, ezért az egyik túlélő lassan és fokozatosan elmeséli az ott élt szörnyű körülményeket.

A történet kezdetével már ismerjük a végét, itt a köztes időszak a fontos. A lányok rabsága kegyetlen és iszonyatos, mégis az érdeklődés az olvasás előrehaladtával egyre inkább alábbhagy.

  

A FOLYTATÁSBAN SPOLIERES TARTALMAK VANNAK, ÍGY KÉRLEK, CSAK AKKOR OLVASD EL, HA MÁR ISMERED A TÖRTÉNETET

Egyrészt értem, hogy miért aratott olyan nagy sikert ez a történet másrészt pedig nem. A pillangók számtalan thriller regényben szerepeltek már, ahol rendszerint nők kerülnek áldozatul. A nők olyan szépek, mint a pillangók, ez már kezd unalmassá válni. Ami újdonság és egyben a különlegessége a történetnek, hogy itt a lányok, mint a természet nimfái egy édenhez hasonlítható burokban élnek, akikben a kertész gyönyörködhet.

Az egész történet egy kihallgató helyiségben zajlik, ahol Maya elmondja, életét, elrablását és rabságát. A két ügynök Victor Hanoverian és Brandon Eddison eléggé ingerszegény szereplők, a személyiségük nem bontakozott ki, csak a jó zsaru - rossz zsaru szerepkört töltik be.

Maya élete nem éppen egy gyermekálom, a valaha létező sanyarú körülmények mindegyike megtörtént vele. A szülei a szeme láttára magára hagyták, próbáltak kikezdeni vele, zaklatták és elhanyagolták. Bekerült egy közösségbe, ahol bár barátokra lelt, de egy óvatlan pillanatban elrabolták és a pillangótetoválással Ő is a kertész egyik üdvöskéjévé vált. De legalább ott is szerzett barátokat, Lyonettet, aki az újoncokat avatta be és Blisst aki kissé nagyszájú és irgalmatlan módon szereti a gyurmát.

A kertészről alig tudunk meg valamit. A maga módján kedves és gondoskodó mégis tizenöt éves lányokat elrabol, felfest egy pillangót a hátukra, azt követően kénye kedve szerint elszórakozik velük, majd ha betöltik a huszonegy éves kort, amikor is a szavatossági idejük lejár, egy üvegtartályba helyezi őket, mint gyűjteménye egyik darabját. A kertésznek van családja és élete, mégis minden egyes nap van ideje egy pillangólánnyal eltölteni némi hasznos időt, van pénze fenntartani egy hárem komplexumot és kiszemelni és elrabolni egy újabb pillangólányt. A család előtt sem titok e tevékenység. A fia Avery már szadista módon bánik a lányokkal, kínozza és megbecsteleníti őket, míg a kisebbik Demond most ismeri meg az apja nemes gesztusát, hogy lányokat ment meg a szörnyű külvilágtól. Hogy lehet valaki ennyire világtalan?

Azt már az elején tudtuk, hogy a körülmények rosszak voltak. A lányok félelemben éltek, mert vagy a biológiai tényezők, vagy a mentális megpróbáltatások vagy éppen Avery miatt vesztették életüket. Azok akik tudva azt, hogy betöltik a huszonegyedik életévüket, és egy tartályban végzik, legalább azok küzdhettek volna az életükért, mint például Lyonette esetében. Ott van húsz lány egy fegyvertelen férfi ellen, legalább egy lázadás lehetett volna az elmúlt harminc évben.

A reménysugár Demond személyében jelentkezett, azonban számos sikertelen kísérlet után rájött Maya, hogy önmagában a szerelem nem elegendő az árulásért. Ami kiverte a biztosítékot, hogy egy tizenkét éves lányt raboltak el. A tizenöt éves az „normális”, de a tizenkét éves már bűn? Addig húzható meg az a bizonyos határ? A feljelentés megtörtént, azonban a rendőrség elhagyta a területet és bekövetkezett a baj. Egy nagy tűz, és a lányok alig fele bent ragadt.

A „csattanónak” szánt pillanat, számomra kellemetlen volt. Egy valaki megmenekült, aki nem más, mint Maya volt lakótársa, aki hülye okokra hivatkozva évekig élt azzal a tudattal, hogy amit vele tettek azt még most is folytatják másokkal. Nem ismeri azt a kifejezést, hogy névtelen bejelentés? Célt nem biztos, hogy ért volna vele, de… na mindegy.

Számos logikai buktató van a történetben. Ezek önmagában az értékelést nem minősítik, mert rajtam kívül nem mélyülnek ennyire bele egy történet szerkezeti felépítésére, hanem pusztán csak kikapcsolódnak, de aki a szórakoztatáson túlmenően elgondolnak a történeten azoknak biztosan felmerültek ezek a kérdések. A kertész mégis miből tudott fenntartani egy botanikus kertet, és hogy lehet, hogy ennyi idő alatt nem bukott le? A feleség ennyire vak, hogy nem észleli a családja csak a kötelező sétákon van jelen? Volt egy lány Ravenna, akiről tudták, hogy egy politikailag befolyásos személynek a lánya, Desmond miért nem mondta az Ő nevét is, mikor feljelentette a családját? És még sorolhatnám.

A történetet elolvasva, semmiképp se mondanám kiemelkedőnek. Ha megfilmesítik, amiről utaltak a fülszövegben, akkor a látvány miatt, biztos egy izgalmas film készülne belőle, de könyvként csak egy szimpla átlagos thriller rengeteg pillangós utalással.

 

ÉRTÉKELÉS

🦋 🦋 🦋 🦋

SZEREPLŐK

                     

Lyonette                                Maya                                  Bliss    

  Avery                              Kertész                              Desmond

Victor Hanoverian                              Brandon Eddison 

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTAD !