CHRIS CARTER -
A HALÁL SZOBRÁSZA
FÜLSZÖVEG
Azért
vagyok itt, hogy műalkotást készítsek belőled!
Ha
Robert Hunternek tíz nem fogadott hívása van a szabadnapján, az általában nem
sok jót jelent. Egy forró nyári nap reggelén is azért keresik ennyire kitartóan
a nyomozót, mert gyilkosság történt Los Angeles egyik előkelő negyedében. Az
áldozat a köztiszteletben álló ügyész, Derek Nicholson, akivel a saját ágyában
végeztek, méghozzá szinte felfoghatatlan kegyetlenséggel. A bűncselekménynek
ráadásul látszólag semmi értelme, a férfi ugyanis halálos betegségben
szenvedett, és már csak hetei voltak hátra. Mégsem ez a legfurcsább az esetben,
hanem a helyszínen talált vérfagyasztó alkotás: egy bizarr szobor, amelyhez
hasonlót korábban még a tapasztalt Hunter és Garcia nyomozók sem láttak.
És
nem ez az egyetlen brutális haláleset a környéken. Mivel azonban semmilyen
kapcsolatot nem sikerül felfedezni az áldozatok között, a rendőrség különleges
egysége értetlenül áll az ügy előtt. Talán egy titkos bosszúhadjárat folyik a
város tisztes polgárai ellen? Esetleg a gyilkos az általa készített művekkel
üzen a rendőrségnek? A legfontosabb kérdés azonban az, hogy sikerül-e elkapniuk
a nyomozóknak a Szobrászt, mielőtt lecsap a következő áldozatára…
IDÉZET
"Ahhoz, hogy megkerüld, ismerned kell a törvényt."
RÖVID
ÉRTÉKELÉS
https://moly.hu/konyvek/chris-carter-a-halal-szobrasza/en-es-a-konyv/regina_elek
Végzetes műalkotás
A gyilkos egy privát tárlatvezetésre
invitálja a nyomozó csoportot, hogy felfedje innovatív, egyben igen
visszataszító kreálmányait. A műalkotások üvöltenek, míg alkotója csendben
marad. A nyomozás tapogat a kiállítás útvesztőiben, míg a mű menet közben fedi
fel magát. A motiváció megfejtéséhez azonban ismerni kell az okot, ami
alkotóját ily módon megihlette.
Egy tébolyult művész áldozataiból
szobrot készít, rébuszokkal elrejtve, hogy egy hosszas nyomozás után értelmet
nyerjen a mű. Egy történet, ugyanúgy, mint egy művészeti kiállítás esetében
elvárandó, hogy erős kezdéssel indítson és ugyanilyen intenzív módon érjen
véget, de ez nem mindig sikerülhet.
Annyi biztos, hogy ha meg akarjuk
gyónni bűneinket, forduljunk paphoz.
A FOLYTATÁSBAN SPOLIERES
TARTALMAK VANNAK, ÍGY KÉRLEK, CSAK AKKOR OLVASD EL, HA MÁR ISMERED A TÖRTÉNETET
A gyilkos egy halálosan beteg ügyész testrészeiből egy gyomorforgató művet készített. A szobor nem formál meg ép ésszel felfogható alakzatot, de az könnyen felfogható, hogy az áldozat életének utolsó percei felfoghatatlan kínszenvedéssel érhetett véget.
A szobor megvizsgálása következtében észrevették, hogy ez nem pusztán egy szobor, hanem egy árnyjáték eszköze. A gyilkos ezzel segíti a nyomozást, hogy elmeséli tetteinek értelmeit. Egy darab képkockával még nem áll össze a történet, ezért még két áldozati műalkotás kell, hogy kitisztuljon a kép.
Egy ügyész, egy rendőr és egy pszichiáter. Feltehetőleg egy olyan büntetőeljárás szereplője volt a gyilkos, aki vagy vádlottként vagy sértettként nem kapta meg az áldozatoktól elvárt igazság szolgáltatását. Egy hosszadalmas nyomozás kezdődik, ahol erős a gyanúnk a félrevezetésről. Az áldozatok báránybőrbe bújt farkasok? Egy szerencsétlen esemény szemtanúi? Vagy pusztán a véletlen kiválasztottjai?
Hunter és Garcia mellé, csatlakozik
egy nyomozótárs, aki a hacker szerepét tölti be. Alice, aki szintén nagyon
dögös, szintén nagyon okos, mint Hunter így várható lesz a nyomozás fertőjében
egy cuki kapcsolat kialakulása. Az eddigi részekben, a női szereplők, akivel
Hunter kapcsolatba lépett, mindig valaki áldozatául esett, bízzunk benne, hogy
e hölgy személyében írónk kivételt tesz.
Van szobor, van árnyjáték, sőt, még az árnyjátékon belül is van egy kétértelmű üzenet. Farkas, holló, ördögi arc, álló és fekvő emberi alakok, imádkozás, vagy feldarabolás semmi értelme az egésznek. Aki ilyen elborult, hogy mű a műben rejtvényeket dolgoz ki, annak olyan elviselhetetlen élete lehetett, hogy e fajta játékot űzzön a nyomozóhatósággal.
Nem törekedtem olvasás közben azt fejtegetni, hogy ki lehet a potenciális elkövető, mert ebben a sorozatban – az első rész kivételével – olyan háttérszereplő, hogy az olvasó egyáltalán nem gondolhat rá, hisz nem tud róla semmit. Bár ezzel különösebb probléma nincs, de jelen történetben az ok és az okozat, nem igazán volt kölcsönhatásban egymással.
Egy ilyen gyomorforgató tettsorozatra elegendő lenne pár hónap az előkészületekre? Az ember felnőttként tud meg egy szörnyű családi tragédiát, aminek nem volt gyerekként szemtanúja, az életkörülményei nem voltak elviselhetetlenek, és egy őszinte vallomás következtében erre folyamodik? Ezek a szobrok túlságásóan intenzívek a motivációhoz képest.
Olvasás közben akarva-akaratlanul beugrott egy hasonló sztori. Egy sorozaté, ahol szintén embereket darabolnak fel, szintén alakzatokba helyezi őket, és szintén ugyanez volt az indíték, de ott valahogy jobban passzolt az összkép, értelmet nyert az ok és az okozat. Ismeritek ezt a sorozatot?
De a történettől eltekintve és figyelmet fordítva a szereplőkre, már kezd kissé unalmas lenni, hogy Hunter mindent is tud, mindenki rá vet vonzó pillantást, mindent Ő fejt meg, míg a csoport többi tagja fejetlen csirke módjára tévúton haladnak. Garcia jelenléte egyre inkább feleslegesnek érzem. Most már jelen van Alice is, aki Hunter női megformálója, így még inkább értetlenül állhat Garcia egyes párbeszédek során.
Ha egy kicsit visszavennénk
Hunter arcából és több energiát fektetnénk a történetmeséléshez kiemelten jó
krimit olvashatnánk, de addig is ez a műalkotás is egy lesz a sok közül.
SZEREPLŐK
Robert
Hunter
Carlos Garcia
