FÜLSZÖVEG
Rettegve kapkodta a levegőt, de már túl késő volt. Megtörtént, amitől a
legjobban rettegett. A hátsó ülés üres volt.
Viszlát, anyuci!
Amikor egy lelkes tanár gyanús körülmények között eltűnik, és
egy helyi víztározónál meggyilkolnak egy színészt, a két eset között látszólag
semmilyen összefüggés nincs. De ahogy Robyn Carter detektívfelügyelő egyre
mélyebbre ássa magát, a nyomozás elvezeti Abigailhez, a tökéletes feleséghez, a
gyönyörű Izzy édesanyjához. Mi köze Abigailnek az áldozatokhoz? És miért kap
fenyegető üzeneteket egy rejtett telefonszámról?
Robyn ösztönei azt súgják, van kapcsolat a halálesetek között,
méghozzá valamilyen személyes indíték, de amikor utoljára az ösztöneit követte,
a vőlegényét megölték. Ha meg akarja oldani az ügyet, és vissza akarja szerezni
a helyét a rendőrségnél, akkor meg kell tanulnia bízni önmagában – méghozzá
minél előbb.
Ahogy egyre közelebb kerül az igazsághoz, Izzyt elrabolják. Ha
nem találja meg időben a gyilkost, egy kislány meghal.
RÖVID
ÉRTÉKELÉS
https://moly.hu/konyvek/carol-wyer-az-elveszett-kislany/en-es-a-konyv/regina_elek
Nincs oly titok, mely idővel ki nem nyilatkozik.
Egy ember eltűnik, míg egy másik meghal, közben egy édesanyát valaki megállás nélkül zaklat. Szörnyű tettek rejtőztek el a múltban, amik immár nem maradnak titokban. A nyomozás elkezdődik, a holtak száma azonban nő, ezért mihamarabb meg kell találni, hogy mi az összefüggés az esetek között.
A történet, mint pszichológiai thriller
megfelelő, ám kriminek már harmatgyenge. Iszonyatos és szívbe markoló cselekedetekről
olvashatunk, azonban nem kell nagy erőfeszítést tennünk, hogy kitaláljuk a
végét, amivel elvész az izgalom.
A
FOLYTATÁSBAN SPOLIERES TARTALMAK VANNAK, ÍGY KÉRLEK, CSAK AKKOR OLVASD EL, HA
MÁR ISMERED A TÖRTÉNETET
Először is azzal érdemes kezdeni, hogy ennél a könyvnél a fülszöveg csapnivaló. Egy apát megölnek, a fia pedig hirtelen eltűnik. „A két eset között látszólag semmilyen összefüggés nincs”. Ez most komoly? Mellesleg az apa-fia kapcsolat elég hamar kiderül. Izzy baba elrablása pedig a történet végén van. Kábé elmondja az egész sztorit, azt sem úgy, hogy felkeltse az érdeklődést, legalábbis az enyémet.
A cím az találó volt, mert egyrészt utal az elrabolt Izzy babára, és a lelkileg meggyötört Alicere.
Robyn Carter detektívfelügyelő nem kimondottan egy izgalmas személy, Abigail sokkal érdekesebb, színesebb egyéniség volt. Ha könyvsorozatoknál egy női detektívet kell mondani, akkor nem fog eszembe jutni Robyn, mert különösebb húzásai nem voltak, amitől emlékezetes lesz. Bár ahogy látom több része van a sorozatnak, magyarul még sincs lefordítva, így emiatt is a feledésbe fog merülni. Az unokatestvére Ross már viccesebb karakter volt és itt legalább nem kell attól tartani, hogy két rész után összejönnek.
De térjünk a lényegre. Sokszor olvashatunk családon belüli erőszakról, elhanyagolásról, szenvedélybetegségről, aminek mindig a gyerek issza meg a levét. Erről szörnyű olvasni, hogy miken megy keresztül egy kislány, akinek elhunyt az édesapja, a mostoha testvére bántalmazza, és az anyja elhanyagolja.
A krimi szál azonban erőtlen. A végét kábé az első ötven oldalnál ki lehet találni. Mondanám, hogy én vagyok ilyen jó megfigyelő, de ez nem igaz. Ha túlságosan egyértelmű az sajnos nem az én érdemem, hanem az író hibája.
Van négy lány, akik egyből az elején együtt kávéznak. Abigail, akinek titkai vannak, amit még a vőlegénye se tud. Zoe olyan élénk személyiség, mint a zöld haja. Rachel a kissé zizi aura vizsgáló és Clare, aki mufurc, de nagyon jó természetfotós és persze ő a legjobb barát.
Én Rachelt kapásból kizártam. Egy hippi, aki épphogy csatlakozott a társaságba, túl gyanús lenne. Én először Clairre tippeltem, de inkább csak megérzés volt, mint tény. Amikor a zöld hajú lány megjelent egy két helyen, akkor már kezdtem elbizonytalanodni, de amikor már túl sokszor szerepelt, akkor nagyon érzékelhető volt , hogy az olvasó megvezetése a cél.
Robyn, amikor Paul házában volt, felfigyelt egy nyertes képre, ami egy madarat ábrázolt. Aki megnyerte a versenyt, úgy hívták Zoe. Hmm. Zoe az edzésmániás nyert egy fotót, de aki szeret fotózni az Claire. Az első ötven oldal.
Egyszerűbb lett volna, ha mi olvasók tudjuk, hogy ki a gyilkos, mint egy Columbo részben és azon feszülünk volna, hogy erre Robyn és Abigael mikor jön rá. Kevés volt a szereplő és ez volt a hiba. A sztoriban négy lány szerepel. A múltban pedig két lány van, akinek hollétéről nem tudunk. Ez a két lány nyilván a négyesnek a tagja, mivel más női szereplő nincs. Legalább lett volna benne egy gyanús szomszéd, egy pilóta feleség, egy gyermekorvos vagy munkatárs, vagy akár a postás, de így túlon-túl egyszerű volt.
Az a bizonyos fejezet utolsó mondata, aminek az a célja, hogy bummm ledöbbenj, leessen az állad és a szemed kikerekedjen, és csak annyi jöjjön ki a szádon, hogy ez mi a #!+% volt?! Na ez itt nálam nem jött el, csak egy szemöldök húzogatás és egy na végreee mondat.
Mindezeket félre téve, a történet izgalmasan volt felvezetve. Azért is írtam, hogy pszichológiai thrillernek jó, mert a naplóbejegyzések, Abigail őrlődései, hogy kiben bízhat meg, a rejtélyes telefonhívóval való beszélgetések, ezek kifejezetten tetszettek. Ja és itt a férj nem volt tettestárs, ami kimondottan üdítő.
Mivel összességében kell nézni,
így egy erős közepesnek mondható. Én jobban szeretem, ha meglepődők a gyilkos kilétén.
ÉRTÉKELÉS
🐰 🐰 🐰
SZEREPLŐK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése