SØREN SVEISTRUP - 
A GESZTENYEEMBER 

FÜLSZÖVEG

Koppenhága külvárosban egy csendes októberi reggel a rendőrség egy fiatal, egyedülálló anya holttestére bukkan, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak: a nőnek levágták az egyik kezét, és a feje fölé egy kis gesztenyéből készült babát lógattak. Az ügyet Naia Thulin, az ambiciózus fiatal detektív kapja. A partnere Mark Hess, a lelkileg kiégett nyomozó, akit nemrég rúgtak ki az Europolból. A nyomozók felfigyelnek a titokzatos, gesztenyéből készült figurára, ami elvezeti őket egy korábban eltűnt személyhez: a megtalált holttest Rosa Hartung politikusnő tizenkét éves lánya. De a Hartung-ügyet már rég lezárták, a mentálisan beteg férfi, aki anno bevallotta a gyilkosságát, már rács mögött van. Ám nem sokkal ezután egy másik nőt is meggyilkolnak, és a gyilkosság helyszínén ismét felbukkan a kis gesztenyeember. Thulin és Hess gyanítja, hogy kapcsolat van a Hartung-ügy és a meggyilkolt nők között. De mi lehet az? Nincs sok ideje a nyomozóknak, Thulin és Hess gyakorlatilag versenyt fut az idővel, mert egyre valószínűbb, hogy sorozatgyilkosról van szó, aki korántsem fejezte be ámokfutását…

 

RÖVID ÉRTÉKELÉS

https://moly.hu/konyvek/soren-sveistrup-a-gesztenyeember/en-es-a-konyv/regina_elek

 

Megdönthetetlen vélelem

Ahogy bekövetkezik az ősz és lehullanak a levelek napvilágot lát egy olyan bűneset, aminek egyetlen szemtanúja maga a tettes és egy apró gesztenyeember, ami megannyi titkot és üzenetet rejt magában. Egy összetett bűncselekmény sorozat veszi kezdetét, ami görbe tükröt mutat a rendszer hibáira, a visszaélésékre, az emberek nem törődömségére és legfőképpen üzenet azoknak, akik az elsődleges és legfontosabb feladatukban elbuktak.

A történet több mint egy nyomozással teli krimi, hiszen olyan társadalmi problémát mutat fel, ahol a körülmények nem jobbá, csak kevésbé rosszá fordulhatnak. A mindvégig komor és feszült hangulat, valamint a figyelemfelkeltő tartalom egy vérfagyasztó és komoly bűnügyi regényt valósít meg.

  

RÖVIDEN A SOROZATRÓL 

 

Ugyebár ismeretes, hogy a történetből készítettek egy sorozatot, amit rendkívüli alázattal készítették el, hiszen aki olvasta a könyvet és látta a sorozatot láthatta, hogy egy az egyben a könyv hangulatát és történetvezetését tartalmazta szinte még a párbeszédek is azonosak voltak. A sorozat mindvégig komor és sötét volt mintha a napfény Dániában kevésbé sütne. A színeket legfőképp az őszi levelek megannyi színében mutatták be, ami egy lélegzetállító látványt nyújtott. Ugye a könyvben is temérdeknyi hasonlatban olvashattuk az ősz bekövetkeztét. A szereplőket is eltalálták, ami pluszban dicséretes, hogy dán származású színészekkel alkották meg a sorozatot. Tehát összességében a sorozat kiemelkedő volt, ami legfőképp az izgalmasan megírt könyvnek köszönhető.

Amit hiányoltam, hogy nagyobb feszültséget teremthettek volna a történet haladtával, ami a könyvben ez sikerült. Valahogy nem éreztem, hogy „kapjak a következő rész után, mert most már kezd izgalmas lenni és a következő rész még ennél is jobb lesz” érzés. (Bár lehet azért nem jött az érzés, mert tudtam mi fog következni.)

Ritka mikor a sorozat forgató könyve maga a könyv nem csak itt-ott kiveszünk egy szereplőt vagy egy jelenetet, de egy teljesen más perspektívájú mégis a könyv címével ellátott történetet láthatunk. Sosem értettem, hogy miért alkotnak egy könyvből filmet vagy sorozatot, ha nem állnak hűséggel az alapanyaghoz. A legtöbb esetben ezeket az alkotásokat teljes mértékben lehúzzák erre a legjobb példa – tekintettel arra, hogy ez is skandináv krimi – a Hóember. Ennek ellenpéldája pedig, amiből szintén sorozatot készítettek a Ne higgy a szemének, ami szintén egy különleges atmoszférával ellátott rendkívülien jó sorozat lett.

A könyv függővéggel fejeződött be, amiből várható egy újabb rész, vagy lehet csak a sorozat fog újabb évaddal folytatódni, de kíváncsian várom akár így akár úgy a folytatást.

  

A FOLYTATÁSBAN SPOLIERES TARTALMAK LEHETNEK, ÍGY KÉRLEK, CSAK AKKOR OLVASD EL, HA MÁR ISMERED A TÖRTÉNETET

 

Fontos, hogy egy könyv ne csak feltétlen egy izgalmas történetet mutasson be, hanem üzenetet is küldjön az olvasó felé. Ez a történet felnyitja a szemünket, egy olyan társadalmi problémáról, ami sajnálatos módon megtörténhet a valóságban is. A gyerekek bántalmazása egy felfoghatatlan és borzalmas tett, főleg ha azok követik el, akiktől a gyerek védelmet és odaadást várna. Ezek mind a zárt ajtók mögött zajlanak, és ha nincs aki ennek legalább egyszer szemtanúja és erről bejelentést tenne a hatóságoknak, akkor az áldozatnak hosszadalmas és fájdalmas borzadalmakat kell átélnie. Azok, akiknek feladata és célja az ilyen magatartások felügyelete és megakadályozása nem mindig tesznek lépéseket a gondok megoldására, vagy azért mert a kellő körültekintést elmulasztva nem látnak problémát, vagy nem veszik komolyan a bejelentést, főleg azért mert sokan bosszúból tesznek hamis állításokat. Nyilvánvalóan nemcsak a rendszert kell hibáztatni, hiszen a gyerekek elsődleges védelmezőinek maguknak a szülőknek kell vagy kellene lenniük.

A történet egy édesanya ellen elkövetett bűncselekménnyel kezdődik. Az eset felderítésére Thulin és Hess feladata, akik mindketten kevésbé nagy érdeklődéssel állnak a nyomozáshoz, de amint kiderítik, hogy nem egyszeri esetről van szó, hogy az áldozatot kiválasztották, amivel az elkövető üzenni kíván és hogy az egyik bizonyíték egy korábbi nagy felhajtást kapott és szomorúan lezárult ügyre utal vissza az orientációjuk az eset megoldására terelődik. A tett helyszínen találnak egy jelentéktelen gesztenyeemberkét, amin szociális ügyekért felelő miniszternek a lánya Kristine Hartung ujjlenyomata található, akit egy évvel ezelőtt elraboltak és a bizonyítékok alapján megöltek. Az ügy ezzel egyre összetettebbé és bonyolultabbá válik, továbbá azért is, mert egy újabb édesanya került a tettes áldozatául, ahol egy újabb gesztenyeember került elhelyezve.

Az áldozatul esett édesanyák a tanúvallomások alapján szerették gyerekeiket, gondoskodtak róluk mégis a névtelen bejelentő alapján rossz anyának bizonyulnak. A fizikai és szexuális bántalmazás rendkívül szörnyű tett, főleg ha ezekről az édesanya tudomást szerez. Nem lehet azt mondani, hogy nem törődtek a gyerekeikkel, hiszen ők nem voltak részesei a bántalmazásnak és a tudomást szerzés követően cselekedtek volna az újabb elkövetés ellen, csak a gesztenyeember idő előtt elkapta őket. A harmadik édesanya eltért az előző kettőtől, mivel ott nem az apa volt a bántalmazó, itt az elhanyagolás, a gyerek létszükségleteinek figyelembe nem vétele és az élvhajhász életmód vezetett a gesztenyeember csapdába eséséhez. A nyomozó csapat kiderítette az okot, azonban az elkövető kiléte továbbra is bizonytalan.

Ugyebár van az a megdönthetetlen vélelem, hogy az anya mindig biztos, míg az apa bizonytalan, ezért egy gyerek számára az anya az elsődleges személy, és ha az anyjában nem bízhat, akkor ki másban tudna.  

A szociális ügyekért felelős miniszter Rosa Hartung élete a lehető legoroszabb rémálmokkal válnak valóra. Elveszíti egy évvel ezelőtt a lányát, folyamatos fenyegetéseket kap és az egyik alkalmazottja elrabolja a fiát. Az alkalmazottja és párja bosszúból elrabolják a másik gyerekét, mert az ő gyereküket az ő felügyelete alatt vették el a hatóságok, aki rövid időn belül elhunyt. Itt is van utalás, hogy egy hivatalos személy alkalmazottjaként a megfelelő átvilágítás nélkül felvettek egy olyan embert, aki évekig pereskedett Rosa ellen. És bár a bizonyítékok a gyilkosságokra ellenük szólnak, kis időn belül ők is életüket vesztik, de ettől függetlenül a nyomozást befejezettnek tekintik.

Sem Hess sem Thulin nem ért egyet a rendőrség döntésével, ezért keresnek valamilyen információmorzsát arra, hogy a nyomozást ténylegesen felderítsék, ami mindkettejüknek sikerül is. A tettes nem is volt olyan messze, hiszen mindvégig jelen volt a nyomozásnál, csak a megint pontatlan átvilágítás miatt észrevétlen tudott maradni.

  

ÉRTÉKELÉS

🌰 🌰 🌰 🌰 🌰 

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTAD !