James Patterson, J.D. Barker – A Fekete özvegy halála

FÜLSZÖVEG

 

1986-ban ​a 22 éves közrendőr, Walter O’Brian borzalmas tetthelyre érkezik Detroit egyik lepusztult negyedében. Egy fürdőszobában megbilincselt, sokkos állapotban lévő lány várja őt, aki egy óvatlan pillanatban önvédelemből végzett az erőszaktevőjével. Mielőtt azonban kihallgathatnák, a lány furcsa módon a kórházba szállítás közben megszökik, és nyomtalanul eltűnik.

 

Hat évvel később Walter O’Brian, mint a Detroiti Rendőrség egyik legfiatalabb nyomozója egy kegyetlen sorozatgyilkos nyomában jár. Az áldozatokban nem csupán hiányzó ujjaik közösek, de a halálnem is: az orvosszakértői jelentések szerint mindannyian természetes úton vesztették életüket. Walter nem hisz a véletlenekben: az a bizonyos 1986-os este azóta is kísérti, erre a lány épp az első holttest megtalálása előtt tűnik fel ismét az életében. Ráadásul mintha egyetlen napot sem öregedett volna.

 

RÖVID ÉRTÉKELÉS
https://moly.hu/konyvek/james-patterson-j-d-barker-a-fekete-ozvegy-halala/en-es-a-konyv/regina_elek

 

Megszállottság hálójában

 

Egy gyönyörű lány, ki sziréni megjelenésével minden férfit a bűvkörébe képes állítani, s egy olyan bűncselekmény sorozat, ahol az áldozatok bár természetes mégis természetellenes módon hagyják el testi mivoltukat. A nyomozónk évtizedeken keresztül fanatikusan keresi múzsáját, ki minden alkalommal kicsúszik az ujjai közül. Szövevényes történetnek ígérkezik, de a fekete özvegy hálója mégsem mondható olyan erősnek, hogy magával ragadjon.

 

Olvasás közben olyan érzésem volt, mint amikor egy jó fogást kezdenék elfogyasztani. Az elején lassan, minden percét kiélvezve elveszek a részletekben, kíváncsi vagyok milyen elemek ötvözéséből áll össze az egész műalkotás, ám a végénél ez a kulináris élmény elmarad, ízetlen és foghíjas. Bár az özveggyel nem volt szerencsém találkozni, eme kreációs végeztével sem tudom, azt mondani, hogy mind a tíz ujjamat megnyalom.

 

 

IDÉZET

„A bűnösök megpróbálják leplezni az érzéseiket, és falat húznak maguk köré. Az ártatlanok mindig bűnösnek látszanak.”

 

A FOLYTATÁSBAN SPOLIERES TARTALMAK VANNAK, ÍGY KÉRLEK, CSAK AKKOR OLVASD EL, HA MÁR ISMERED A TÖRTÉNETET

A harmadik olyan történet, ahol e két író együttesen ragad tollat. Mivel az első kettő se mondható különösen jó alkotásnak értetlenül állok az előtt, hogy miért próbálkoznak tovább. Ami nem megy, azt ne erőltessük.

A főszereplőnk, Walter O’Brian kinek élete végig van vezetve a történetben, folyton folyvást egy gyönyörű lányt, Amyt keresi, aki első alkalommal mikor megmentették Őt egy óvatlan pillanatban megszökött. Évekig nem látta, de mégis ez a lány beférkőzött a gondolataiba, s bár olykor-olykor felbukkant, valahogy mindig sikerült eliszkolnia előle.

Mire Walter nyomozó lesz, első ügye egy különösen elkövetett gyilkosság lesz. Egy idős ember halálát lelte egy lepukkant hotelszobában, valaki pedig az ujjait leharapta. Napokra rá egy idős nő is ugyanilyen különös módon távozott egy buszpályaudvaron. Nem kell sok időt várni, míg elérkezünk a harmadik áldozathoz is. A vizsgálatokkal, a bizonyítékokkal, az áldozatok számának növekedésével a rejtélyes ügy kezd kitisztulni, de megértése egyre felfoghatatlanabbá válik. Az áldozatok látszólag természetes úton halnak, de az ujjak hiánya és a hirtelen megöregedés mégsem erre utal. Valaki mintha kiszívná belőlük a létezést annyira, hogy megszűnnek létezni.

Mindezek a rendkívül szokatlan halálesetek mellett Amy áll.

Amy kinek számtalan neve és megjelenése van mégis miért csap le ártatlan emberekre, s hogyan szívja ki belőlük az életet? Miért harapja le az ujjukat, miért mindig fiatal és mégis miért tud minden férfi számára az ideális nő képében mutatkozni?

Telnek az évek és Walter csatlakozik Sealy csapatához, akiknek sikerült elfognia egy Amyre hasonlító lányt. Felfedeznek egy kertnek nevezett temetőt, ahol több száz embernek lett a végső nyughelye. Walter megjelenését követően ez a lány is képes megszökni előle, aki nem más, mint Amy. Megint ugrunk az időben és Walter már egy elmegyógyintézetben akarja elfogni Amyt. Nem kell sokáig izgulnunk, mert Amynek megint sikerül lelépnie.

Addig üldözik, mire már egy aggastyánból álló csapat akarja elfogni a még mindig fiatal Amyt. A hosszú évek alatt megtudták, hogy az ökörbogyó képes Amyn sebet ejteni. Walter végre utoljára találkozik Amyvel egy ökörbogyóval itatott tűzijáték keretében.

Vége!?

Az olvasás közben a kérdések egyre csak sokasodnak, de válaszokat nem kapunk egyikre sem.

Ki Amy? Hogy keletkezett? Mióta él? Miért teszi azt, amit tesz? Van belőle több ilyen képességű hölgyemény? Miért harapja le az áldozatok ujjait? Miért veszélyes rá az ökörbogyó? Miért pont Walter az, akit életben hagy? És ez csak egy pár kérdés, ami hirtelen felmerült.

Az írók miért nem adnak erre választ? Ha nem is adnak választ, miért nincsenek találgatások legalább? Egy életen át üldözi Walter, és még sem derített ki róla semmit? Nincs csattanója a történetnek, nincs második részre utalás, egy üres tátongó lyuk maradt.

Én belecsempésztem volna egy kis mitológiát. Amy egy gyönyörű lány, aki képes férfiakat elcsábítani a puszta megjelenésével. A mitológia szerint a szirének is ilyen képességgel rendelkeztek, bár ők énekhangjukkal ejtették tőrbe áldozataikat. Amy azért maradt mindezidáig életben, mert eddig mindenkit el tudott csábítani, és ahhoz, hogy ilyen szép maradjon táplálkoznia kell, ami itt nem más mint az emberi lélek vagy a fiatalság. Ha valaki ki tud szakadni a bűbája alól, akkor legyengül és akkor sebezhető. Mivel Walter képes volt megszakítania a bűvöletet, úgy ölte volna meg.

Az ujjak leharapásával pedig ezt az elméletet jobban el tudtam volna fogadni. Amy az érintésével képes embereket megölni. Ahol megérinti, ott keletkezik a halál oka. (Az új Lara Croftos filmben is pont egy ilyen királynő, Himikó is ilyen képességgel rendelkezett). Az ujjakat azért harapja le, mert akiket megfertőz, hiába meghalnak, a kórságot ugyanúgy tudják terjeszteni.

Igazából bármi jó lett volna, csak keressenek rá magyarázatot.

Sajnálatos módon csak nyomokban véltem felfedezni Barkert, elvész a rá jellemző stílusjegyek, fogalmazásmódok, ami miatt megszerettem a könyveit. Az az érzésem, Walter fiatal korát Barker írta, míg a jelent Patterson, és hát nekem pont a jelenben történtek tetszenek a legkevésbé. Számomra az túl kapkodós a lassú múltbeli eseményekhez képest.

ÉRTÉKELÉS

🕷🕷🕷🕷 

SZEREPLŐK

Amy                                                   Walter

Brayman                               Sealey                                   Red         

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTAD !