TALÁLKOZÓ
Valami különös hang ébresztett fel. A
sötét foltok fel-fel villannak még, de három pislogással kezd kitisztulni
előttem a látvány. Elővettem a dohányzó asztalon megpihent szemüvegemet. A
tévében éppen egy turmixgépet árulnak, amire olyan ajánlatot adnak, amit kár
lenne kihagyni. Csak most kettőt vehet egy áráért. Nem csoda, hogy
elszundikáltam a kedvenc fotelemben. Mire elég erőt gyűjtöttem, hogy fájós
térdemmel felálljak, megnéztem a rozoga kakukkos órát. Elmúlt dél. Ennyit
aludtam volna? Sietnem kell, hogy időben elkészüljek, mert lekésem az
osztálytalálkozót. Megszámlálni sem tudom idejét, hogy mikor volt rajtam
öltöny. Időbe is telt, megtalálni, és kiráncigálni az akasztósból. Kissé kopott
és gyűrött, de a célnak megfelel. Gyorsan megmosakodtam, felöltöztem, fújtam
egy leheletnyi kölnit, és a sétapálcám társaságában elindultam a találkozóra. A
nap verőfényesen sütött. A vakító világosság olyan erőteljes volt, hogy alig
láttam az orrom elé. Az utca mégis
csöndes volt, egy lélekkel sem találkoztam.
Amíg három lábbal szeltem az utcát,
megrohamoztak az emlékek. Évek óta nem találkoztam régi cimboráimmal,
elsodorták őket a mindennapi teendők. Az általános iskolai évek nem teltek
volna örömteljesen, ha a négy jó barátom, Misi, Jóska, Karcsi és Béci nem lett volna
velem. Mi voltunk az iskola betyárai. Nem volt olyan hét, hogy ne kapjunk
körmöst a házsártos Ilonka nénitől, vagy ne állítson sarokba Ernő tanár úr,
mert hangoskodtunk a matematika órán. De régen is volt már. Az évek pillanatok
alatt elszaladnak felettünk, észre se vesszük, és már nyugdíjas öreg urak
leszünk, akik délelőttönként elszunyókálnak. Sajnos az előző két alkalommal nem
került megrendezésre az összejövetel, de most a hetven éves osztálytalálkozóval
végre újra összejön a banda.
A hosszú séta során eléggé elfáradtam,
de már látom a célt. Jobbra fordulok és megyek végig fel egyenesen. Néhány perc
elteltével megérkeztem a helyszínre. A kapunál egy szőke hajú, angyali szemű
kis hölgy állt.
-
Pásztor Gyula. Meg is van. Már vártuk
Önt. – mondta mosolyogva.
Míg bebotorkáltam már hallottam a zajt.
Mintha egy méhkaptárban lettem volna, olyan hangos volt a nyüzsgés. Régen
látott osztálytársaim belepik az egész termet. Arcuk ráncos, a hajuk őszes, a
testtartásuk görnyedt. Mintha ezer év telt volna el. Ballagok tovább, de egy
erőteljes hang megállásra késztetett.
-
Hát itt vagy Gyuszi, te vén kecske? –
kiáltja hangosan Misi.
-
Azt hittük már sosem érkezel meg. –
szólal meg Karcsi. Mindig te voltál az, aki késik mindenhonnan.
-
Tudjátok drága barátaim, nem én érkeztem
későn, ti jöttetek túl korán.
Mind az öten megölelték egymást, és
örültek, hogy végre ennyi év után újra találkozhattak.
_______________________________________________________________________
Tisztelt egybegyűltek!
Most Pásztor Gyuláról fogunk
megemlékezni, akit az egész falu gyászol. Egy csendes őszi napon a kedvenc karosszékében
hagyott itt minket, és elindult egy új út felé. A távozása előtti napon csak
annyit mondott nekem: alig várom, hogy végre együtt lehessek a gyerekkori
barátaimmal.
KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTAD !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése